Theme by: Heloísa Teixeira
A nevem Laura, Budapesten lakok jelenleg és szeretem ezt a várost. Vannak az életembe nagyon pozitív emberek , illetve kevésbé és vannak olyanok is, akik nem tesznek semmit, mégis fontos mozgatórugói. Változnak az idők, minden másodpercben és így én is változok , egyre másabb érzelmek, akár külső. A világ csak tükör, aki nagyszájú csak bábu, aki gyenge az harcol és akinek szemében kihunyt már az utolsó reménycsillám, ő lesz majd a legboldogabb. Miért? Mert a legmélyebb pontról már csak felfelé vezet út! Sokszor csak ez a mondat tartja bennem a lelket a teljes összeomlások szélén. De ha már életünk csak egy van, ami végig a halálra készít fel, miért ne élveznénk azt a felkészítést? Lehet hogy, az én mesémben részeg a herceg és ronda a királylány, de néha még a szemétdomb mögött is felragyog a szivárvány! (:
